2019. Június. 14. Kategória: Tájékoztató
Fájó szívvel búcsúzunk d’Ouvenou Lórántné tanítónőtől, aki 33 évig tanította a falu gyermekeit általános iskolánkban. A Községi Tájékoztató 2008. februári számában a Tegyünk Együtt Tahitótfaluért Alapítvány Hagyományőrz?
Fájó szívvel búcsúzunk d’Ouvenou Lórántné tanítónőtől, aki 33 évig tanította a falu gyermekeit általános iskolánkban.
A Községi Tájékoztató 2008. februári számában a Tegyünk Együtt Tahitótfaluért Alapítvány Hagyományőrző Körének Baby nénivel folytatott beszélgetésével búcsúzunk tőle. Isten nyugosztalja!
d’Ouvenou Lórántné tanítónő
A januári számban megjelent egykori Tahit ábrázoló korai metszet kapcsán rövid beszélgetést folytattunk d’Ouvenou Lórántnéval, Baby nénivel. Úgy gondoltuk, hogy a metszet történetét folytatva Baby nénit tovább kérdezzük Tahi múltjáról, a Kernstok-d’Ouvenou-ház további érdekességeiről, valamint a tanítónői pályájának emlékeiről.
Édesapja, Hajós István a Fővárosi Vízműveknél a magánépítési osztály főtisztjeként, édesanyja, Kohautek Sarolta, Baby néni születéséig a MÁV irodai alkalmazottjaként dolgozott. A család Budapesten, a déli vasút közelében, „Krisztinában” élt. Megtudtuk, a Baby becenevet még édesapja adta, a Saroltát túl komoly névnek tartotta. Elemi és polgári iskoláit a lakhelyükhöz közeli iskolákban végezte el. Az angolkisasszonyok tanítóképző iskolájába 14 évesen került. Az iskola ”nagyon szigorú, következetes szabályokat állító” intézmény volt. Egyforma frizurát hordtak a tanulók, az évszaknak, az alkalomnak megfelelő egyenruhát kellett viselniük. Szabó Magda által írt Abigél című könyv és az abból készült film pontos képet nyújt az ottani életről. Hálásan gondol az egykori intézményre, az életben sokszor segítségére voltak az ott tanultak. Az iskola mellett sokat sportolt, úszott, teniszezett, korcsolyázott, a család rendszeresen „háztól-házig gyalog” a budai hegyekben kirándult.
1939-ben egy felvidéki kiránduláson ismerkedett meg leendő férjével. Férje családja francia eredetű. Franciaországból Ausztriába menekülnek, ahol d’Ouvenou Ferenc Guyon Richárd segédtisztje lett. Az 1848-49-es szabadságharcot Guyon mellett harcolja végig, a szabadságharc után Törökországba, majd Franciaországba menekült. Magyarországra visszatérve d’Ouvenou Ferenc a Kossuth-gyerekek franciatanára, felesége pedig nevelőnőjük lett. d’Ouveneu Ferencnek öt unokája született, egyik lányunokáját Elekfy Jenő festőművész vette feleségül, Baby néni apósa, d’Ouvenou Roland kultúrmérnöknek tanult. Ő kötött házasságot Kernstok Katicával, aki Kernstok Károly festőművész féltestvére volt. Baby nénitől megtudtuk, hogy apósa tervezte a 11-es útról a Tahi hajóállomásig vezető utat, az út építését és annak fásítását a Köves-család és az akkor Tahiban nyaralóval rendelkező tehetősebb családok finanszírozták. A nagymama, Obermayer Katalin, Kernstok Károly édesapjának második felesége volt, ő vásárolta nyaralónak a Tahi házat 1890-1900 között. A 7,5 hold területen szőlőművelést folytattak, Baby néni férje még gyermek volt, amikor a szőlős kipusztult. Amikor Baby néni Tahiba kezdett kijárni, csak a bor palackozására szolgáló üvegek, cimkék, a palackok dugózását segítő eszköz maradt meg az egykori borkészítés tárgyaiból. Férje baráti kapcsolatot tartott fent Kövesékkel, Kisfaludinéval és annak húgával, Bilingékkel, Ronkaiékkal, a két Polareczki-lánnyal, közülük az egyik patikusné volt a faluban, a másik, Márainé, aki Tahi postamesternőjeként dolgozott. A birtokon négy épület állt közel egymáshoz. Az első a vincellérház, amelyet felső présnek is hívtak. Prés itt nem volt, de borászati munkákat végeztek benne. Borkóstolóterem is volt benne, a bor csövön keresztül jutott fel a hordókból a 23 méter hosszú, bolthajtásos pincéből. Ehhez az épülethez még egy istálló is tartozott. Az alsó présnek nevezett épület egy helyiségből álló építmény volt, a szőlő préselése ott történt. A lakóház öthelyiséges kúriaszerű épület volt, négy szoba előtt oszlopos veranda futott. Az ötödik a teraszra nyílt. Ezt a szobát a háború alatt a zsidó árvaház épületébe beköltöző tisztiiskola betegszobának foglalta le. A lakóépülettel szembeni negyedik épületből már csak romok emlékeztettek arra, hogy egykor ott egy épület állt-emlékezett vissza Baby néni a 40-es évekre. A katonaság más Tahiban álló épület is lefoglalt. A tahi postától számított második házban, Csereklyéék laktak. Ebben erődítési parancsnokság működött. 1943-ban a tahi birtokot férje gyümölcsfákkal ültette be. Az ültetés előtt talajvizsgálatot végeztetett el. Ennek eredménye és a terület fekvése alapján választották ki a területre ültetendő gyümölcsfafajtákat. Az 1944-45-ös évek az újonnan telepített gyümölcsösnek nem kedvezett. A háború viszontagságai nemcsak a gyümölcsöst, de a család ingó és ingatlan tulajdonát is nagyrészt elvitte.
A háború után két évig férje még dolgozhatott korábbi munkahelyén, de 1947-ben bélistára került. Baby néni úgy gondolja, hogy férje azért került a listára, mert apósa a háború előtt a Vízműveknél vezérigazgató-helyettes volt. Ezekben a nehéz időkben édesapja segítette ki őket nyugdíjából és gyári fizetéséből. 1947-ben költöztek ki végleg Tahiba. Férje-ahogy fogalmazott Baby néni- „valami csoda folytán” állást kapott a bogdányi bányában. Innen is távoznia kellett, a nógrádkövesdi bányában helyezkedett el. Csak később kerülhetett vissza a bogdányi bányába, de már más munkakörbe.
A házuk földterületét felesbe kiadták, gazdálkodott rajta Liptai Lajos és József, majd Debreczeni Mihály. A beszolgáltatási kötelezettség Baby néniék részét mindig elvitte. A terület egy részére a tsz is igény tartott, amit később visszavásárolhattak. Az épületet óvodának is kinézték a hatóságok; e sok bizonytalanság késztette arra a családot, hogy az alsó prés épületét elbontsák.
1957-ben Kovács Gyula, az iskola igazgatója és Baranyai Béla kereste meg, hogy tanítson az iskolában. Először az egykori árvaházban működő iskolában tanított. Itt egy terem és a hozzátartozó terasz volt az iskola része. Három turnusban oktattak Kékesi Margittal és Humayernéval együtt. A Tahiban élő gyerekek 8-11, 11-2 és 2-5 óráig jártak ide, a három osztály felváltva tanult. Az első év után az egykori Borbás-lány nyaralójának alsó részében levő két szobában és előszobában tanítottak tovább. Itt már negyedikig járhattak a tahi gyerekek iskolába. A felsorolt tanárok mellett negyedikben Fonyódiné tanított. Felváltva, délelőtt és délután folyt két-két osztállyal a tanítás. Tornázni a közeli teniszpályára vitték a gyerekeket. Baby néni a hatvanas évek elején bekerült a falu központi iskolájába. Alsós tanítónőként oktatott a Népházban, a gyülekezeti teremben, az egykori katolikus iskolában és a Tanácsházán. Elter tanárnővel volt nagyon jó viszonyban, kicsit lányának is érezte, a mai napig szeretetteljes barátság köti össze őket. 1980-ban nyugdíjba vonult, de megszakításokkal tíz évig a napköziben tanított tovább. Tanításban az igazságosságot tartotta nagyon fontosnak. Közel ötszáz gyerekkel ismertette meg az írást, olvasást és a számolást. Tanítványaira nagy szeretettel gondol, a mai napig örül, ha találkozhat velük.
Anyagi helyzetük időközben könnyebbé vált, lett villany és sok egyéb, ami élhetőbbé tette életüket. Gyermekeikkel sokat kirándultak a hegyekben, az egykori Képzős baráti társasággal a mai napig összejár. 1972-ben megözvegyült. Adrienn lánya itt Tahiban, Lóránt fia Franciaországban él, Krisztina Budán, az egykori szülői házban lakik. Hat unoka és tizenkét dédunoka (1-20 évesig) szeretete veszi körül. Baby néni ma is sportos, fiatalos, mindennap nagyokat sétál. Erőnlétét, szellemi frissességét elődeinek köszöni, közülük nem egy a kilencven évet is megélhette.
Üzenetét az alábbiakban foglalta össze: A mai rohanó, anyagias világunkban az emberek szótárából az a szó, hogy SZERETET kiesett. Nem igen törődünk embertársainkkal, nem foglalkozunk problémájukkal, nem akarjuk azokat megoldani, bizony ez nagy kár.
Mert aki nem ad szeretetet, az nem is kap.
A családi életében nagyon sok nehéz időszak volt, melyeken csak a család szeretetével, együttérzésével, támogatásával tudtak túljutni. Akármennyi megpróbáltatás érte, mégis azt mondja: „az élet szép, az élet jó, csak szeressük egymást”- zárta gondolatait.
Köszönjük a beszélgetést.
A közel egyórás beszélgetés levetítése 2008. február 23-án 15 órakor lesz a Népházban.
Szeretettel várunk minden egykori tanítványt, ismerőst és érdeklődőt.
A Községi Tájékoztató 2008. februári számában a Tegyünk Együtt Tahitótfaluért Alapítvány Hagyományőrző Körének Baby nénivel folytatott beszélgetésével búcsúzunk tőle. Isten nyugosztalja!
d’Ouvenou Lórántné tanítónő
A januári számban megjelent egykori Tahit ábrázoló korai metszet kapcsán rövid beszélgetést folytattunk d’Ouvenou Lórántnéval, Baby nénivel. Úgy gondoltuk, hogy a metszet történetét folytatva Baby nénit tovább kérdezzük Tahi múltjáról, a Kernstok-d’Ouvenou-ház további érdekességeiről, valamint a tanítónői pályájának emlékeiről.
Édesapja, Hajós István a Fővárosi Vízműveknél a magánépítési osztály főtisztjeként, édesanyja, Kohautek Sarolta, Baby néni születéséig a MÁV irodai alkalmazottjaként dolgozott. A család Budapesten, a déli vasút közelében, „Krisztinában” élt. Megtudtuk, a Baby becenevet még édesapja adta, a Saroltát túl komoly névnek tartotta. Elemi és polgári iskoláit a lakhelyükhöz közeli iskolákban végezte el. Az angolkisasszonyok tanítóképző iskolájába 14 évesen került. Az iskola ”nagyon szigorú, következetes szabályokat állító” intézmény volt. Egyforma frizurát hordtak a tanulók, az évszaknak, az alkalomnak megfelelő egyenruhát kellett viselniük. Szabó Magda által írt Abigél című könyv és az abból készült film pontos képet nyújt az ottani életről. Hálásan gondol az egykori intézményre, az életben sokszor segítségére voltak az ott tanultak. Az iskola mellett sokat sportolt, úszott, teniszezett, korcsolyázott, a család rendszeresen „háztól-házig gyalog” a budai hegyekben kirándult.
1939-ben egy felvidéki kiránduláson ismerkedett meg leendő férjével. Férje családja francia eredetű. Franciaországból Ausztriába menekülnek, ahol d’Ouvenou Ferenc Guyon Richárd segédtisztje lett. Az 1848-49-es szabadságharcot Guyon mellett harcolja végig, a szabadságharc után Törökországba, majd Franciaországba menekült. Magyarországra visszatérve d’Ouvenou Ferenc a Kossuth-gyerekek franciatanára, felesége pedig nevelőnőjük lett. d’Ouveneu Ferencnek öt unokája született, egyik lányunokáját Elekfy Jenő festőművész vette feleségül, Baby néni apósa, d’Ouvenou Roland kultúrmérnöknek tanult. Ő kötött házasságot Kernstok Katicával, aki Kernstok Károly festőművész féltestvére volt. Baby nénitől megtudtuk, hogy apósa tervezte a 11-es útról a Tahi hajóállomásig vezető utat, az út építését és annak fásítását a Köves-család és az akkor Tahiban nyaralóval rendelkező tehetősebb családok finanszírozták. A nagymama, Obermayer Katalin, Kernstok Károly édesapjának második felesége volt, ő vásárolta nyaralónak a Tahi házat 1890-1900 között. A 7,5 hold területen szőlőművelést folytattak, Baby néni férje még gyermek volt, amikor a szőlős kipusztult. Amikor Baby néni Tahiba kezdett kijárni, csak a bor palackozására szolgáló üvegek, cimkék, a palackok dugózását segítő eszköz maradt meg az egykori borkészítés tárgyaiból. Férje baráti kapcsolatot tartott fent Kövesékkel, Kisfaludinéval és annak húgával, Bilingékkel, Ronkaiékkal, a két Polareczki-lánnyal, közülük az egyik patikusné volt a faluban, a másik, Márainé, aki Tahi postamesternőjeként dolgozott. A birtokon négy épület állt közel egymáshoz. Az első a vincellérház, amelyet felső présnek is hívtak. Prés itt nem volt, de borászati munkákat végeztek benne. Borkóstolóterem is volt benne, a bor csövön keresztül jutott fel a hordókból a 23 méter hosszú, bolthajtásos pincéből. Ehhez az épülethez még egy istálló is tartozott. Az alsó présnek nevezett épület egy helyiségből álló építmény volt, a szőlő préselése ott történt. A lakóház öthelyiséges kúriaszerű épület volt, négy szoba előtt oszlopos veranda futott. Az ötödik a teraszra nyílt. Ezt a szobát a háború alatt a zsidó árvaház épületébe beköltöző tisztiiskola betegszobának foglalta le. A lakóépülettel szembeni negyedik épületből már csak romok emlékeztettek arra, hogy egykor ott egy épület állt-emlékezett vissza Baby néni a 40-es évekre. A katonaság más Tahiban álló épület is lefoglalt. A tahi postától számított második házban, Csereklyéék laktak. Ebben erődítési parancsnokság működött. 1943-ban a tahi birtokot férje gyümölcsfákkal ültette be. Az ültetés előtt talajvizsgálatot végeztetett el. Ennek eredménye és a terület fekvése alapján választották ki a területre ültetendő gyümölcsfafajtákat. Az 1944-45-ös évek az újonnan telepített gyümölcsösnek nem kedvezett. A háború viszontagságai nemcsak a gyümölcsöst, de a család ingó és ingatlan tulajdonát is nagyrészt elvitte.
A háború után két évig férje még dolgozhatott korábbi munkahelyén, de 1947-ben bélistára került. Baby néni úgy gondolja, hogy férje azért került a listára, mert apósa a háború előtt a Vízműveknél vezérigazgató-helyettes volt. Ezekben a nehéz időkben édesapja segítette ki őket nyugdíjából és gyári fizetéséből. 1947-ben költöztek ki végleg Tahiba. Férje-ahogy fogalmazott Baby néni- „valami csoda folytán” állást kapott a bogdányi bányában. Innen is távoznia kellett, a nógrádkövesdi bányában helyezkedett el. Csak később kerülhetett vissza a bogdányi bányába, de már más munkakörbe.
A házuk földterületét felesbe kiadták, gazdálkodott rajta Liptai Lajos és József, majd Debreczeni Mihály. A beszolgáltatási kötelezettség Baby néniék részét mindig elvitte. A terület egy részére a tsz is igény tartott, amit később visszavásárolhattak. Az épületet óvodának is kinézték a hatóságok; e sok bizonytalanság késztette arra a családot, hogy az alsó prés épületét elbontsák.
1957-ben Kovács Gyula, az iskola igazgatója és Baranyai Béla kereste meg, hogy tanítson az iskolában. Először az egykori árvaházban működő iskolában tanított. Itt egy terem és a hozzátartozó terasz volt az iskola része. Három turnusban oktattak Kékesi Margittal és Humayernéval együtt. A Tahiban élő gyerekek 8-11, 11-2 és 2-5 óráig jártak ide, a három osztály felváltva tanult. Az első év után az egykori Borbás-lány nyaralójának alsó részében levő két szobában és előszobában tanítottak tovább. Itt már negyedikig járhattak a tahi gyerekek iskolába. A felsorolt tanárok mellett negyedikben Fonyódiné tanított. Felváltva, délelőtt és délután folyt két-két osztállyal a tanítás. Tornázni a közeli teniszpályára vitték a gyerekeket. Baby néni a hatvanas évek elején bekerült a falu központi iskolájába. Alsós tanítónőként oktatott a Népházban, a gyülekezeti teremben, az egykori katolikus iskolában és a Tanácsházán. Elter tanárnővel volt nagyon jó viszonyban, kicsit lányának is érezte, a mai napig szeretetteljes barátság köti össze őket. 1980-ban nyugdíjba vonult, de megszakításokkal tíz évig a napköziben tanított tovább. Tanításban az igazságosságot tartotta nagyon fontosnak. Közel ötszáz gyerekkel ismertette meg az írást, olvasást és a számolást. Tanítványaira nagy szeretettel gondol, a mai napig örül, ha találkozhat velük.
Anyagi helyzetük időközben könnyebbé vált, lett villany és sok egyéb, ami élhetőbbé tette életüket. Gyermekeikkel sokat kirándultak a hegyekben, az egykori Képzős baráti társasággal a mai napig összejár. 1972-ben megözvegyült. Adrienn lánya itt Tahiban, Lóránt fia Franciaországban él, Krisztina Budán, az egykori szülői házban lakik. Hat unoka és tizenkét dédunoka (1-20 évesig) szeretete veszi körül. Baby néni ma is sportos, fiatalos, mindennap nagyokat sétál. Erőnlétét, szellemi frissességét elődeinek köszöni, közülük nem egy a kilencven évet is megélhette.
Üzenetét az alábbiakban foglalta össze: A mai rohanó, anyagias világunkban az emberek szótárából az a szó, hogy SZERETET kiesett. Nem igen törődünk embertársainkkal, nem foglalkozunk problémájukkal, nem akarjuk azokat megoldani, bizony ez nagy kár.
Mert aki nem ad szeretetet, az nem is kap.
A családi életében nagyon sok nehéz időszak volt, melyeken csak a család szeretetével, együttérzésével, támogatásával tudtak túljutni. Akármennyi megpróbáltatás érte, mégis azt mondja: „az élet szép, az élet jó, csak szeressük egymást”- zárta gondolatait.
Köszönjük a beszélgetést.
A közel egyórás beszélgetés levetítése 2008. február 23-án 15 órakor lesz a Népházban.
Szeretettel várunk minden egykori tanítványt, ismerőst és érdeklődőt.